Minden gyermek ártatlannak és jónak születik

Minden egyes gyermek egyedülálló a maga nemében. Ez azt jelenti, hogy az anyáknak és az apáknak nem kell megtervezniük, hogy milyenné formálják a gyereküket, inkább arra kellene figyelniük, hogyan segítsék a gyermek egyéni adottságainak a kibontakozását.

A gyermekeket nem kell olyanná formálni, amilyennek mi szeretnénk látni őket, hanem ismerni kell őket, mert ha ismerjük a gyermekünkben rejlő lehetőségeket és a gyermekünk igényeit, akkor tudjuk biztosítani a feltételeket a megfelelő fejlődéséhez.

Ha a szülők mindenáron mást akarnak nevelni a gyermekükből, mint amire a gyermeket a képességei alkalmassá teszik, akkor mind a szülőket, mind a gyermeket kudarcok, csalódások érik, folyamatosan aggódnak majd és tele lesznek bűntudattal és az alkalmatlanság érzésével. Elveszítik az örömöket, a vidámságukat, a humorérzéküket, és azt az érzést, amit az anyák a gyermekük születésekor éreznek: csodálatos ajándékot kaptak.

Kemény és kitartó gyermeknevelési munkával az ajándékból probléma- és feladathalmazt nevelünk.

Anyai szívünk igénye, hogy minden nehézségtől és bajtól megóvjuk a gyermekünket. Ez azonban nem csak lehetetlen, hanem szükségtelen, sőt káros is. Ugyanis a gyermekeknek szükségük van arra, hogy minden életkorban megtanulják bizonyos problémák megoldását. Ha a gyermek helyett mindig az édesanya oldja meg a problémákat, akkor sohasem fognak kifejlődni a gyermek megküzdési képességei.

A gyermekeknek is szükségük van az „élet nehézségeire”, mert ezek a nehézségek megedzik a gyermeket és kihozzák belőle a maximumot. A gyermekek okulnak a saját – életkoruknak megfelelő – problémáik megoldásából, megnövekszik az önbizalmuk, és sikeresnek érzik magukat. Emlékezzünk csak rá, mennyi kínlódással, küszködéssel jár, amíg a lepke kiverekszi magát a gubójából, de a szárnyainak szüksége van erre az erőfeszítésre, mert ha jó szándékú segítséggel kinyitjuk a gubót, a lepke szárnya nem lesz elég edzett a repüléshez, és hamarosan elpusztul.

Ha a gyermekünk helyett mindent megoldunk, a gyermek nem tud önállóságot, kitartást, bátorságot, optimizmust tanulni. Ha nem kapnak nehéz feladatokat, akkor sohasem hibáznak, és így nem tanulják meg a hibák kijavítását sem. Ha mindent megkönnyítünk a gyermekünk számára, azzal meggyengítjük őt. Ha túl nehéz feladat elé állítjuk, vagy magára hagyjuk a számára elvégezhetetlen feladatokban, akkor kudarcosra neveljük.

A gyermekeink számára akkor biztosítjuk a fejlődés lehetőségét, ha olyan módon támogatjuk őket, amitől egyre erősebben, magabiztosabbak, dönteni és küzdeni tudókká válnak. Ha szeretetet és támogatást kapnak az édesanyjuktól és az édesapjuktól, akkor ki tudják fejleszteni magukban mindazokat a képességeiket, amelyekre a saját sikeres életvitelükhöz szükségük van.

A gyermekeket életszerűen érdemes nevelni, hiszen az életre készítjük fel őket. Nevelhetünk a saját ideáljainknak és álmainknak megfelelő gyermeket is, csak hol találja meg azt az ideális álomvilágot, amelyre felkészítettük?

Kedves Anyuka!

Gondolkodj el az alábbi kérdéseken, és nagyon őszintén válaszolj magadnak.

• Könnyedén elfogadod-e, ha a gyermeked más, mint a többi gyermek?
• Hogyan viselkedsz, ha a gyermeked hibázik?
• Hogyan fogadod, ha a gyermeked negatív érzelmeket fejez ki az irányodba?
• Mit érzel, amikor a gyermeked többet követel, mint amennyit meg tudsz adni neki?
• Megengeded-e a gyermekednek, hogy néha nemet mondjon neked?
• Milyen gyakran fordul elő, hogy a gyermeked átveszi az irányítást, ő lesz a „főnök”?

Lelkititkaink.hu